Amikor legutóbb szurin voltunk Zozókával, kaptunk egy beutalót az ortopédiára. Tegnap előtt, kedden sikerült is elmennünk a Heim Pál Gyermekkórházba. Jól elterveztük, hogy odamegyünk korán, de természetsen nem sikerült. 7-től lehet sorszámot kérni és bejelentkezni, de sajnos csak jóval később értünk oda. Parkolóhelyet is alig találtunk, szóval nem úgy indult a dolog, ahogy terveztük. Na mind1, azért valahogy sikerült leparkolni. A 27-es sorszámot kaptuk, ami némi aggodalomra adott okot, ugyanis előzőleg az interneten utána néztünk és azt olvastuk, hogy csak a 40 alatti sorszámokat tudják kiszolgálni. A rendelés 8:30-ról 15:30-ig tart, ami azt jelenti, hogy csak valamikor délután kerültünk volna sorra. Ettől függetlenül felmentünk, felderíteni a terepet. Szerencsére gyorsan haladtak a vizsgálatok és viszonylag hamar, kb. 1,5 órás várakozást követően sorra kerültünk.
A várakozás alatt Zozókával fel-le mászkáltunk a folyosón. Nagyon jól viselte a kis drága. Nem volt nyűgös, nem hisztizett és a pelust is csak egyszer kellett cserélni. Anyuci nagyon jó érzékkel nem sokkal az előtt cserélte ki, mielőtt sorra kerültünk volna. :)
Bementünk a vizsgálóba és levetkőztettük a kiscsajt. A vizsgálat előtt szöszmötöltek valamit a nővérkék a doki bácsival. Ez alatt mi a vizsgáló bejáratánál várakoztunk és ez remek alkalom volt arra, hogy Zozóka felderítse a terepet egy jó kis huncutkodásra.
Szólított bennünket a dokibácsi (Dr. Kecskés Rudolf, nagyon kedves, idősebb doktor bácsi), megkérdezte, hogy mi a panasz, majd elvégezte a vizsgálatot: Zozókának mennie kellett kb. 3 métert. Anyuci kicsit eltávolodott és Zozónak oda kellett hozzá mennie. Ez nyilván nem okozott problémát Zozókának (egyenesen rohant Anyucihoz) és megállapításra került, hogy kutya baja és teljesen normálisan fejlődik. Kaptunk egy papírt is és valami speckó cipőt ajánlottak megvételre, amiben kicsit meg van emelve a talp belső része, de ezen kívül semmi.
Mialatt a dokibá' elmagyarázta nekünk a teendőket és a tényállást Zozóka természetesen beindult. Nagyon jó fej volt! A dokibácsi egy asztalnál ült, vele szemben pedig egy asszisztens hölgy, aki előtt egy billentyűzet pihent. Zozóka ezt nyilván jó előre kifigyelhette, amikor várakoztunk, mert a vizsgálat befejezése után, mint aki jól végezte dolgát, egyből az asszisztens hölgy felé vette az irányt, mintha mi ott sem lettünk volna. Odaállt elé, kb. 1,5 másodperc alatt levette a lábáról és felkéredzkedett hozzá. Az asszisztens hölgy nagyon kedves volt, ölbe vette és elkezdte mutogatni Zoénak a billentyűzetet (nyilván nem tudhatta, hogy Zozóka a billentyűzetek igen nagy és komoly szakértője) és mondta neki, hogy nyomkodja nyugodtan. Na több sem kellett, Zozóka nyomkodta rendesen, mint aki gépel. Ettől az asszisztens még jobban el volt ájulva, amit Zoé baba nyilván megérzett és odabújt a mellkasához. Nahát, mondanom sem kell, hogy ezzel teljesen levette a lábáról a hölgyet, aki ez után már a tenyeréből evett. Sőt! Billentyűzet-nyomkodás közben próbáltam rászolni Zoéra, hogy hagyja a gombokat, erre az asszisztens hölgy a védelmébe vette, hogy hagyjam csak, mert Ő engedte meg neki. Na szóval azt hittem megzabálom a kiscsajt.
Mindent egybevetve jó élmény volt és az is kiderült, hogy nincs nagyobb baj.
(Ezen kívül, fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a mai napon ünnepeljük Anyucival a 4-ik, azaz a negyedik házzassági évfordulónkat. Boldog évfordulót Anyuci! Ezt azért csak így zárójelben, mert ez a blog mégiscsak Zozókáról szól...)
