Kozsnyák Zoé blogja

Régen írtam már és az elmúlt hét, illetve hétvége eseményei jó alkalmat szolgáltatnak egy újabb bejegyzéshez.

A múlt hetet nálunk töltötte a Mama. Anyucinak be kellett mennie dolgozni szerdán és pénteken is és ennek apropóján kitaláltuk, hogy a Mama feljöhetne vigyázni a Tökmagra, "kellemeset a hasznossal" alapon. Na hát a Mamának sem kellett kétszer mondani! Vasárnap jött is a vonattal, mi pedig kimentünk érte az állomásra, a Keletibe. Elég sokat (kb. 20 percet) késett a vonat, de legalább Zozóka jól körül tudott nézni a pályaudvaron. Eddig nem nagyon látott vonatot közelről, csak a Thomas a gőzmozdonyból tudja, hogy kb. hogyan is néz ki. Szemmel láthatóan nagyon élvezte a vonatok látványát, hangját és a sok-sok embert, akik jöttek-mentek a pályaudvaron. A Mama vonata is befutott végül és nagy-nagy örömködést követően el is indultunk hazafelé. A Lady Gaga koncert miatt kicsit sokáig tartott az út, de végül rendben hazaértünk.

Amikor legutóbb szurin voltunk Zozókával, kaptunk egy beutalót az ortopédiára. Tegnap előtt, kedden sikerült is elmennünk a Heim Pál Gyermekkórházba. Jól elterveztük, hogy odamegyünk korán, de természetsen nem sikerült. 7-től lehet sorszámot kérni és bejelentkezni, de sajnos csak jóval később értünk oda. Parkolóhelyet is alig találtunk, szóval nem úgy indult a dolog, ahogy terveztük. Na mind1, azért valahogy sikerült leparkolni. A 27-es sorszámot kaptuk, ami némi aggodalomra adott okot, ugyanis előzőleg az interneten utána néztünk és azt olvastuk, hogy csak a 40 alatti sorszámokat tudják kiszolgálni. A rendelés 8:30-ról 15:30-ig tart, ami azt jelenti, hogy csak valamikor délután kerültünk volna sorra. Ettől függetlenül felmentünk, felderíteni a terepet. Szerencsére gyorsan haladtak a vizsgálatok és viszonylag hamar, kb. 1,5 órás várakozást követően sorra kerültünk.

A várakozás alatt Zozókával fel-le mászkáltunk a folyosón. Nagyon jól viselte a kis drága. Nem volt nyűgös, nem hisztizett és a pelust is csak egyszer kellett cserélni. Anyuci nagyon jó érzékkel nem sokkal az előtt cserélte ki, mielőtt sorra kerültünk volna. :)

Bementünk a vizsgálóba és levetkőztettük a kiscsajt. A vizsgálat előtt szöszmötöltek valamit a nővérkék a doki bácsival. Ez alatt mi a vizsgáló bejáratánál várakoztunk és ez remek alkalom volt arra, hogy Zozóka felderítse a terepet egy jó kis huncutkodásra.

Szólított bennünket a dokibácsi (Dr. Kecskés Rudolf, nagyon kedves, idősebb doktor bácsi), megkérdezte, hogy mi a panasz, majd elvégezte a vizsgálatot: Zozókának mennie kellett kb. 3 métert. Anyuci kicsit eltávolodott és Zozónak oda kellett hozzá mennie. Ez nyilván nem okozott problémát Zozókának (egyenesen rohant Anyucihoz) és megállapításra került, hogy kutya baja és teljesen normálisan fejlődik. Kaptunk egy papírt is és valami speckó cipőt ajánlottak megvételre, amiben kicsit meg van emelve a talp belső része, de ezen kívül semmi.

Mialatt a dokibá' elmagyarázta nekünk a teendőket és a tényállást Zozóka természetesen beindult. Nagyon jó fej volt! A dokibácsi egy asztalnál ült, vele szemben pedig egy asszisztens hölgy, aki előtt egy billentyűzet pihent. Zozóka ezt nyilván jó előre kifigyelhette, amikor várakoztunk, mert a vizsgálat befejezése után, mint aki jól végezte dolgát, egyből az asszisztens hölgy felé vette az irányt, mintha mi ott sem lettünk volna. Odaállt elé, kb. 1,5 másodperc alatt levette a lábáról és felkéredzkedett hozzá. Az asszisztens hölgy nagyon kedves volt, ölbe vette és elkezdte mutogatni Zoénak a billentyűzetet (nyilván nem tudhatta, hogy Zozóka a billentyűzetek igen nagy és komoly szakértője) és mondta neki, hogy nyomkodja nyugodtan. Na több sem kellett, Zozóka nyomkodta rendesen, mint aki gépel. Ettől az asszisztens még jobban el volt ájulva, amit Zoé baba nyilván megérzett és odabújt a mellkasához. Nahát, mondanom sem kell, hogy ezzel teljesen levette a lábáról a hölgyet, aki ez után már a tenyeréből evett. Sőt! Billentyűzet-nyomkodás közben próbáltam rászolni Zoéra, hogy hagyja a gombokat, erre az asszisztens hölgy a védelmébe vette, hogy hagyjam csak, mert Ő engedte meg neki. Na szóval azt hittem megzabálom a kiscsajt.

Mindent egybevetve jó élmény volt és az is kiderült, hogy nincs nagyobb baj.

(Ezen kívül, fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a mai napon ünnepeljük Anyucival a 4-ik, azaz a negyedik házzassági évfordulónkat. Boldog évfordulót Anyuci! Ezt azért csak így zárójelben, mert ez a blog mégiscsak Zozókáról szól...)

Állítólag! Én még nem hallottam, de Anyuci azt állítja, hogy már többször is hallotta ahogy a kiscsaj kimondja a saját nevét: "Zoé". A "z" betű inkább "zs"-nek hallatszik, de mondja. Megzabálom! Anyuci is megzabálja! :)

Tegnap este nem sokat aludtunk, mert Zoé kb. hajnali 1 körül felébredt és Anyucival hiába próbáltuk közös erővel visszaaltatni, nem sikerült. A megoldást végül egy adag tejcsi jelentette, ami Anyuci ötlete volt természetesen.

Ma Anyuci dolgozik, ezért Zoé ismét a napköziben tölti a napot. Reggel elég nehéz volt otthagyni, de a mosoly Zozóka arcán eljövetelünkkor azért kicsit megnyugtató volt. Akkor is örült amikor beléptünk a napközibe. Marika - gondolom a hidegre való tekintettel - betelepítette a papagájt a nappaliba, ami Zoénak különösen tetszett. Mamusz húzás közben folyamatosan beszélt a papagájhoz. Szóval vidáman indult a reggel. Remélem a nap további részében is ilyen jól érzi magát a kiscsaj. Majd este kifaggatom! :)))

Ja és a lényeg: a mai napon olvastam, hogy megjelent a Renault ZOE. :) Itt egy kép róla:

(Véleményt nem mondok, de a névrokonság azért tetszik.)

Akkor már töltök egy képet a mi Zoénkról is. Nem éppen a legfrisseb, de Ő az:

Már alig várom, hogy hazaérjek és láthassam az én kis Tündérkémet! :)

Ma délelőtt vittük Zozókát a 18 hónapos szurira. :S

Nagyon ügyesen viselte. Visított nagyot, amikor lefogta Anyuci, de nagyon ügyes volt. Doki bácsitól kapott is egy oroszlános matricát a szuri után, amit aztán jól a képébe is hajított. Ezután dokibá bepróbálkozott egy zsiráfos matricával is (ugyanilyet kaptunk a 12 hónapos szurinál). Zozóka kézbe vette, jól megnézte, aztán ezt is dokibá képébe vágta. :-)

A szuri előtt a váróteremben jókat játszottunk. Ki van alakítva egy jó kis játéksarok, tele szuper játékokkal. Volt ott egy másik kislány is. Na de, hát mondanom sem kell, nem sok esélye volt szegénynek Zoé mellett. Zoé természetesen elsőre megtalálta a játék mobiltelefont. Nyomkodta, dumált bele, stb. Aztán talált egy kis poharat is a kosárban, azt is megmarkolta. Úgy csinált mintha inna belőle, nagyon cuki volt. Aztán egy pillanat alatt szegény kislány szájához is odatette, mondván: igyál Te is, kisanyám! Ha láttál már rémül arcot... Szegény kiscsajszi, azt hittem menten odarosál. :-) De szerencsére megálltam röhögés nélkül.

Viszont sajnos az is kiderült, hogy Zozóka mennyire akaratos tud lennni. Próbáltuk odaadni a másik kislánynak is a játékmobilt, hadd játszon Ő is vele. Viszont Zoé sajnos hangos sírásban tört ki, amint kivettük a kezéből a telefont, annak ellenére, hogy közben folyamatosan magyaráztuk neki, hogy nemsokára visszakapja. Ezen mindenképpen javítanunk kell mielőbb. Valószínűleg az lesz a megoldás, hogy minél többet kell gyerekek közé vinni Zozókát. Eddig senkivel nem kellett osztoznia semmin. Meglátjuk...

Visszatérve, Zoé nagyon ügyesen viselte a szuri és a dokibá támadását. Mire kiértünk a váróterembe szinte már el is felejtette az egészet. Még fájlalta néha a combikáját (oda kapta a szurit), de nem volt vészes. A váróban gyorsan felöltöztünk, megvártuk a beutalót és a receptet (erre most nem térek ki), aztán tűztünk is haza. Otthon aztán már látszott Zozókán a fáradtság. Korán is ébredtünk és valószínűleg a szuri miatti izgalmak is közrejátszottak, úgyhogy Anyucinak nem telt sok időbe az altatás. Több mint 3 órát aludt a drága, úgyhogy este valószínűleg nem is találkozunk. Mire hazaérek már aludni fog újra... :(

Minden blogban vagy egy "első post". Na ez most az...

Már nagyon régóta tervezem, hogy elkezdem ezt a blogot. Most jutottam el odáig, hogy tényleg... ;)

A terveim szerint Zozóka életének történéseiről írok majd szösszeneteket. Egyrészt csak úgy a saját magam szórakoztatására, másrászt pedig azért, hogy akik olvassák a blogot, értesülhessenek Zoé mindennapjainak kisebb-nagyobb momentumáról, meg aztán évek múlva biztos jó lesz visszaolvasni. Na mind1, a lényeg, hogy van ez a blog és punktum!

És hogy ki is Zozóka és ki vagyok én? Hát aki még nem tudná: Zozóka - becsületes nevén Zoé - 1,5 éve született Budapesten és ő egy 1,5 éves tündérkirálykisasszony, én pedig az ő apukája vagyok. Vagyis ezek szerint én vagyok a király ugyebár! ;) Itt szeretném megemlíteni Zozóka anyukáját, mert neki igen nagy szerepe van abban, hogy itt tartunk jelenleg. Gondolom, ezt nem kell magyaráznom.

Az elmúlt másfél évben nagyon sok minden történt. Nem is írom le részletesen, hogy mik, hanem inkább azzal foglalkozzunk, hogy hol tartunk most.

Zoé 1,5 éves és szépen cseperedik, habár most már kezd egyre csibészebb lenni a kiscsaj.

Múlt héten már elkezdtünk napközibe is járni Marikához, ahol második nap állítólag már bilibe is sikerült pisilni. Nagyon hamar sikerült beilleszkednie Zozókának. Jár oda két másik gyerkőc is, Dórika és Zsombika. Ők egy picit idősebbek Zoénál, de jól kijönnek. 

Tegnap Zoé megkóstólta élete első csípőspaprikáját és nagyon ízlett neki! Na jó! Nem! De hát valahol el kell kezdeni, na. Volt prüszkölés, sírás, nyelvsikamikálás. Én nem voltam otthon, de Anyuci elmondása alapján viszonylag jól tűrte a kis Tündérkénk a megpróbáltatásokat. Stramm kis csajszi, na!

Első postnak legyen elég ennyi!